Együtt Európában a kirekesztés ellen!

2004. július 9.
Forrás: Romániai Magyar Szó


Beszélgetés Hanti Vilmossal, a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma elnökével



– Sepsiszentgyörgyön immár harmadik alkalommal rendeznek Nemzetközi Gyermekbarát Fesztivált, idén Együtt Európában a kirekesztés ellen mottóval, június 26. és július 4. között, melynek kezdeményezője és fő szervezője a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma. Hogyan indult a sepsiszentgyörgyi kapcsolat?

– A baróti Tanulók Klubjával már a kilencvenes évek eleje óta jó kapcsolatunk alakult ki, amikor jelentkeztek a budapesti Kárpát-medencei Gyermekbarát Bábfesztiválra, Sütő Gábor akkori igazgató vezetésével. Az ottani gyerekek csodálatosak voltak, meghódították valamennyiünk szívét. Így jutottunk el Kovászna megyébe, Sepsiszentgyörgyre, ahol újabb kapcsolatok kialakításában Simon András barátom segített, aki a Tamási Áron Színházból került még a forradalom előtt Pestre, a Nemzeti Színházunkba. Érdekes történetként mesélgetem a székely ember tettrekészségét és segítségét, hogy amikor 2001 nyarán elindultunk Szentgyörgyre, hogy a következő nyári első fesztivált előkészítsük, már elmúlt éjfél, amikor még csak Brassónál jártunk. Fölhívtuk szentgyörgyi barátunkat, Szántó Lajost, az árkosi iskola igazgatóját, számítson ránk, mert megyünk, ugyanis másnap a jövő évi busznyi gyerek programját készítjük elő. A kocsi zúgott, a telefonon nehezen lehetett érteni szavainkat, mindenesetre mikorra megérkeztünk hajnali fél háromra, igazgató barátunk megszervezte egy busznyi gyerek szállását, mert úgy értette, hogy már akkor visszük a gyerekeket.

– Milyen társadalmi szerepet tölt be világszerte, illetve Magyarországon a mozgalom?

– A gyermekeket leginkább érintő kérdésekkel igyekszünk foglalkozni. Amíg például Afrikában, Indiában a legelemibb életfeltételek, az étkezés biztosítása, a gyermekmunka visszaszorítása a legfontosabb kérdés, addig a volt szocialista országokban a gyermekek bántalmazása, a hirtelen szabadabb életmódból eredő, gyermekekre zúduló szelektálatlan ártalmak szerepelnek napirenden, s talán mindenütt a demokrácia értékeire történő nevelés, a gyermekjogok tudatosítása és érvényesítése. Magyarország éppen a mi nemzeti szervezetünk által több évig volt Közép-Kelet-Európa gyermekügyeinek központja. Tevékenységünk eredménye, hogy mára már több országból is csatlakoztak nemzetközi szervezetünkhöz. Romániából éppen sepsiszentgyörgyi gyermekvezető fiatalokat hívattunk meg nyugat-európai konferenciákra, Berlinbe, Strasbourg-ba. Magyarországon a szervezetünk kezdeményezte még 1998-ban azt a nagy méretű társadalmi összefogást, amely az erőszakmentesebb tévéműsorokra, számítógépes játékokra irányult. Nem engedhetjük meg, hogy a jövő felnőttei a televíziók erőszakos műsorszámaiból azt a mintát kövessék, hogy problémáikra csakis erőszakos módon, önbíráskodva tudnak megoldást találni. Mi a gyermekek körében az együttműködést, a problémák tárgyalásos, békés rendezését hirdetjük. Annak a gyereknek, aki bármelyik vallás nevelésében részesült otthon, legyen meg a lehetősége hitéletét köreinkben is folytatni. Aki meg nem kapott ilyen nevelést, az is kapjon erkölcsi értékeket tőlünk. Nagyon fontos, hogy a gyerekek már kiskorukban megtanulják embertársaikat tisztelni, hiszen fölnövekedvén, nem egyedüli lakói lesznek a Földnek, fontos, hogy kiegyensúlyozott társasági emberekké váljanak, akik felelősséget éreznek szűkebb, tágabb környezetük jobbításáért, s képesek is tenni azért.

– Magyarországon mióta működik ez a mozgalom?

– A Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma elődje 1917-ben alakult meg az I. világháború utáni gyermeknyomor enyhítésére, alapvetően szociáldemokrata háttérrel, a szabadkőművesek gyermekbarát hagyományait folytatva, a monarchiában már jól működő hasonló osztrák gyermekszervezet struktúrájának mintájára. Helyi szervei működtek a mai határon túli területeken is, többek között Fiuméban, Kassán, Kolozsvárott, Nagyváradon, Selmecbányán, Szabadkán, Temesváron, Újvidéken. A gyermekbarát egyesületet 1944-ben szélsőjobbról tiltotta be a nyilas belügyminiszter, a háború után még egy-két évig működhetett, majd 1948-ban a szélsőbal szüntette meg, mint jobboldali szervezkedést. 1992-ben a rendszerváltás teremtette meg a lehetőséget, hogy a sokat üldözött szervezet ismét újjáalakulhasson. Már kezdettől sokféle kapcsolatot alakított ki a határon túli magyar gyermekekkel, többek között Bátyúban, Szabadkán, Nagyváradon, Baróton, Sepsiszentgyörgyön.

– A mozgalom begyűrűzésének Romániába – országos szinten – milyen a fogadtatása?

– Az eddigiekből úgy vélem, hogy akikkel kapcsolatba kerültünk Romániában, azok rokonszenvvel viseltetnek irányunkban. Nagyon érdekesek azok a tapasztalataink, amikor akár Moldvában jártunk, a hétköznapi emberek kedvesek, békések, érdeklődők voltak. A gyűlölködést sokszor a nagypolitika szereplői szítják, az egyszerű emberek békét akarnak. Nagyapám még az első világháborúban esett el. Emlékére állítottunk két testvéremmel egy kopjafát négy éve a gyimesbükki katonai temetőben, ahová az írásbeli emlékek szerint eltemették. Tehetett arról a szerencsétlen honvéd, hogy elvitték harcolni? A jövő nemzedékének figyelmét nem egymással való leszámolásra, hanem az emberiséget fenyegető nagy kihívások kezelésére kell fordítani, mint például a környezet védelme, a változó időjárási viszonyok.

– Mi jellemezte az előző két sepsiszentgyörgyi fesztivált?

– Nagyon jó partnerekre találtunk a Tanulók Palotája munkatársaiban, élükön Rákosi Zoltán igazgatóval. Úgy tudunk egy hetet egy csodálatos, békés székelyföldi kisvárosban és környékén eltölteni, hogy a résztvevők nagyon sok élményben részesülnek, nagyon sok szeretetet, kedvességet kapnak, miközben az adott fesztiváli gondolatot földolgozzák. Az első évben a gyermekek jogai és azok érvényesítésének módjai voltak a gondolati elemek, tavaly a rasszizmus, illetve az az elleni föllépés lehetőségei. Az is nagyon jól bevált, hogy a fesztivál tagjai között együtt élnek a többiekkel a helyi gyermekek is. Étkezési költségeiket szolidaritásból átvállaltuk, így nem kell nekik különválniuk a vendégektől. Megjelenik a fesztivál újságja, amit a gyermekek szerkesztenek, működtetjük a fesztivál demokratikus fórumait, ahol a gyermek csoportvezetők alakítói a fesztivál programjának. Úgy vélem, az egyes csoportok záró produkciói is a gyermekek öntevékenységét növelik. A témában megszülető zárónyilatkozatot elküldjük a felnőtt politikusoknak. Ez a gyermekekben azt a tudatosulást jelentheti, hogy gondolataikat, javaslataikat egy demokráciában el tudják juttatni az érintettekhez. A második fesztiválon nagyobb figyelmet tapasztaltam a városi vezetőktől és a lakosságtól. Ez azért nagyon jó, mert a gyermekek mondanivalója a felnőtteknek is szól. Érdekes és tanulságos volt az osztrák gyerekekkel való együttlétünk. Már Aradon közösen megkoszorúztuk a vértanúk emlékművét, ami szimbolikus jelentőségű volt. Ezek a gyerekek már nem a történelmi egymásra haragvó múltban nőttek föl. Az érdekelte őket, hogyan tudják megmutatni országuk, saját maguk értékeit, vidáman adták elő bábprodukciójukat abban a könyvtárteremben, ahol Gábor Áron a szabadságharc támogatására szólított föl, híres „Lészen ágyú!" felkiáltásával.

– Mit terveznek az idei fesztiválra?

– Idei gondolatunk, amely átszövi a fesztivál pillanatait, a tavalyi sikeres témaválasztáshoz közel maradva a mindenfajta kisebbségek védelme, annak módja, lehetősége. Programunk szinte már hagyományosnak mondható. Vasárnap este ünnepélyes megnyitó a Tamási Áron Színházban, utána fáklyás felvonulás, másnap csoportonként portya a városban, ismerkedés annak nevezetességeivel, kedden kirándulunk Kézdivásárhelyre, a Szent Anna- tóhoz, szerdán kézműves-foglalkozások, este fiataloknak, felnőtteknek az idei témában konferencia, csütörtökön kirándulás Árkosra, egy kis falu iskolájának, templomainak megtekintése, izgalmasnak ígérkezik a falu csapatával a focimeccs. Össze kell szednie nagyon a nemzetközi válogatottnak magát, mert eddig mindig nagy fölénnyel a helyiek győztek. Minden este egy-egy ország bemutatkozása lesz, diszkóval, közös játékokkal, tánctanulással. Pénteken máris a záró est következik a fesztivál csoportjainak a szervezésében. Szombaton két busszal Magyarország felé tartva még megmártózunk Algyógyfürdőn, ahol Simion Maris polgármester támogatásával ingyen mehetünk be a strandra. Idén is lesz zárónyilatkozat, a magyarországi kormány képviselője, Szabó Vilmos államtitkár reményeink szerint személyesen veszi át a gyermekek kívánságait.

– Az eddigiekhez képest bővült-e a résztvevők köre?

– Igen, Angliából két csoport is jön, Finnországból is várunk érdeklődőket. Magyarországról többek között ismét jön Szentgyörgy testvérvárosának, Ferencvárosnak egy gyermekcsoportja, s jön Kispest ifjúsági önkormányzata is. Az idei támogatók között szerepel többek között Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Ioan Leon Narosi tanügyminisztériumi vezérigazgató, Kovács László külügyminiszter, Strachinaru Petre, az Árkosi Művelődési Központ igazgatója.

– Van-e esélye annak, hogy a mozgalom romániai jelenléte országos szintűvé váljon?

– Ez csakis a romániai szándékokon, aktivitáson múlik. A szentgyörgyi példa követhetővé válhatna, de kell hozzá olyan megyei önkormányzati, parlamenti szándék, hogy fölkarolják a gyermekszervezetek fejlesztésének ügyét. Az első fesztiválra 2002-ben Adrian Severin exkülügyminiszter, az EBESZ Parlamenti Közgyűlésének akkori elnöke többek között a következőket írta: „Nagyra értékelem azt a kezdeményezést, amelyet a Magyarországi Gyermekbarátok tettek a romániai I. Nemzetközi Gyermekbarát Fesztivál megrendezésével. Meg vagyok róla győződve, hogy az ilyen események jó lehetőséget adnak arra, hogy megismerjük országaink gyermekeinek szükségleteit, s azokra pozitívan reagálhassunk. Boldog vagyok, hogy a rendezvénynek erkölcsi támogatója lehetek." Az ENSZ Gyermekjogi egyezménye sürgeti a gyermekek körében létrehozandó kortársszervezetek megalakítását, ugyanis azok a nevelés semmivel nem pótolható színterei. A kortárs kapcsolatok döntően, egész életre szólóan hatnak a gyermekeink személyisége alakulásában. Nem mindegy, hogy a jövő felnőttei céltalanul, marginalizálódva, bandákban töltik-e el gyermekkorukat, vagy értelmes célokat követve, igényes gyermekszervezetekben készülnek egy boldog felnőttkorra.

Gyermekfesztivál az egyesülő Európa jegyében

2002. június 29.
Forrás: Népszabadság Online


Osztrák, román, magyar és szlovák gyerekek részvételével rendezik meg a romániai Sepsiszentgyörgyön az I. Nemzetközi Gyermekbarát Fesztivált június 29. és július 7. között. Az Együtt Európában a gyermekbarát társadalomért! című rendezvény egyik célja, hogy a gyerekek megismerjék egymás kultúráját, szokásait, gondolkodásmódját. A Kovács László külügyminiszter, Heinz Fischer osztrák parlamenti elnök és Adrian Severin, az EBESZ parlamenti közgyűlése elnökének védnöksége alatt zajló fesztivál résztvevői igyekeznek megfogalmazni azokat a kérdéseket, amelyek életüket kedvezően változtathatja meg az egyesülő Európában. A tervek szerint a 12–16 éves gyerekek közös nyilatkozatot fogadnak el, amelyben felhívják a kormányok figyelmét arra, hogy az ENSZ gyermekjogi egyezménye alapján mely területek szorulnak fejlesztésre az egyes országokban.

Gyerekek, akik kezet fogtak egymással

Második alkalommal szervezett Sepsiszentgyörgyön Nemzetközi Gyermekbarát Fesztivált a helybeli Gyermekek Palotája és a Magyarországi Gyermekbarát Mozgalom. Az idei rendezvény témája Együtt Európában a rasszizmus ellen, védnökei többek között Kovács László magyar külügyminiszter és Markó Béla RMDSZ-elnök voltak. Az egyhetes rendezvényt konferencia, kirándulások, műemlék-látogatások, kézműves-foglalkozások, sportrendezvények és drámapedagógiai játékok tarkították. A részben kedvezőtlen időjárás, a szervezési botlások és az utazás fáradalmai ellenére a magyarországi és romániai gyermekek gazdag élményekkel térhettek haza.

Keresztély Irma megyei főtanfelügyelő szerint az egész úgy kezdődött, hogy másfél évvel ezelőtt Rákosi Zoltán, a Gyermekek Palotájának igazgatója a tanfelügyelőség támogatását kérte a Gyermekbarát Fesztivál háromszéki megszervezéséhez. „Az első fesztivál sikeres rendezvénynek bizonyult, mert a gyermekek részéről igény mutatkozott a másság imertetésére és elfogadására. Mert az iskolában egyet, odahaza pedig mást hall erről a kérdésről a gyermek” – mondta a főtanfelügyelő. A szükséges támogatások megszerzése után, 2002 júniusában került sor az első nemzetközi fesztiválra Háromszék fővárosában, ausztriai, romániai és magyarországi részvétellel, a gyermekjogok érvényesítésében és a legszegényebb gyermekek segélyezésében közreműködő Magyarországi Gyermekbarát Mozgalom szervezésében.
Idén közel kétszáz – ebből 50 budapest-ferencvárosi és szigethalmi – 12–16 év közötti lány és fiú vett részt a július 5-től 12-ig lezajlott nemzetközi rendezvényen. Megismerkedtek bodzavidéki öves, bátosi szász néptánccal, Brahms zenéjére stilizált tánccal, Kovászna városa, Kézdivásárhely, Zágon, Gelence látványosságaival, a Szent Anna-tóval. Faragtak nádsípot, teknősbékát, ragasztottak-illesztettek kis siklórepülőgépeket, agyagból gyúrtak állatokat és emberi fejeket, megrajzolták Szent Anna-tavi kirándulásukat, és nem utolsósorban sokat fényképeztek. Búcsúzásuk előtt a Gábor Áron teremben tartottak drámapedagógiai előadást a szigethalmi és pécskai, majd a ferencvárosi diákok. Előbbiek négy méter hosszú színes ceruzarajz sorozattal illusztrálták kirándulási élményeiket. Utóbbiak – hindunak, kongóinak, japánnak, arabnak, cigánynak és indiánnak beöltözve-kifestve – a Lokomotív GT együttes Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról lemezének zeneszámaira beszéltek a fajgyűlöletről, gyertyát gyújtottak és kezet fogtak egymással.

Konferencia és zárónyilatkozat

A rendezvény ideje alatt tartották a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Sepsiszentgyörgyi Főiskolája, valamint a Gyermekek Palotája közös szervezésében – a kísérőtanárok és főiskolások részvételével – az Együtt Európában a rasszizmus ellen tematikájú konferenciát. Itt Bíró Béla egyetemi docens Kölcsönösség és tolerancia című előadásában arról beszélt, hogy a dilemmák akkor oldódnak fel, és az együttélés akkor válik konfliktusmentessé, amikor a közösségek megtanulják egymás nyelvét, megismerik egymás kultúráját. Lőrincz József egyetemi tanár kiemelte, hogy a gyors megismerési programok sikertelenek, de ezekkel legalább elérhető az agresszivitás elviselhető keretek közé való viszszaszorítása. A fesztivál zárónapján a résztvevők nyilatkozatot fogadtak el, melyben többek között ez áll: „A Magyarországról és Romániából érkezett gyermekek közös törekvése, hogy a fesztivál alapgondolata: a rasszizmus, a társadalmi kirekesztés elleni föllépés mindkét országban, de szélesebb körben is általános emberi értékké váljon, leginkább a politikusok, a közvélemény-formálók, a pedagógusok, a lelkészek, a szülők körében. A rasszizmussal szemben fel lehet lépni a különféle kultúrák megismerésével, elfogadásával, de legalább a tiszteletben tartásával, ami általános emberi minimumnak tekinthető.”

Fesztiválnapló

Salat Ágota és Tóth Tímea VI. osztályos tanulók kirándulási naplójuk szerint így látták az eseményeket. „A táborba utazás napja, július 5., szombat. Gyülekezésünkkor megismerkedtünk az új arcokkal. Utazásunk első állomása Arad volt. Ott mindenki felolvasott egy-egy aradi vértanúról. Sajnos, az idő eléggé esős volt, így a koszorúzás nem mindenkinek nyújtott felhőtlen örömet. Ezek után városnézés következett. A buszban alvás mindenkinek különös volt. Egyesek, mint például mi is, a hátsó üléseken nagyon jól aludtunk. Végül hajnali hat óra környékén megérkeztünk a tábor helyszínére. Kissé kábultan vánszorogtunk be a szobákba. A tábor első napja, július 6., vasárnap. Reggel (vagyis majdnem egész nap) kipihentük az utazás fáradalmait és megismerkedtünk a táborral. Dél környékén készültünk a nyitóünnepségre. Az ebéd lent a díszteremben történt. Este mindenki elindult a Tamási Áron Színházba. A mi előadásunkat is előadtuk. Később fáklyás felvonulással visszamentünk a táborba.”
Faragó Viktória nyolcadikos diák naplórészlete: „A tábor harmadik napja, július 7., hétfő. Délelőtt 8-kor ébredtünk, ezért nagyon fáradtak voltunk. Fél 9-kor portya volt a városban. Ekkor néztük meg a város nevezetességeit. Utána ebéd, amely kezdett javulni. Ismét városnézés történt 14 órakor, melyben külön-külön csoportok sétáltak, felfedezték a különféle boltokat, piacot. Este fél 6-kor élménybeszámoló, ami 7-ig elhúzódott, utána vacsora és nemzetiségi est. Az utóbbi jobb volt, mint az előző. Tízkor diszkó következett, amelyben megpróbáltak táncolni azok is, akik nem tudtak.”
A kirándulás negyedik napjáról külön-külön emlékezik vissza Nagy Eszter és Liviu Flavius Brânză: „Kedden egész napos kiránduláson vettek részt a táborozók. Nekem nagyon tetszettek a helyszínek, és nagy élményt jelentett, hogy az út során a mezőkön sok gólyát láthattam, sokszor csoportosan voltak. Nekem ez azért furcsa, mert otthon csak a kémények és villanyoszlopok tetején láthatunk gólyákat.” „(…) Következő állomásunk Gelence, ahol megebédelünk és különös élményben van részünk, hisz a katolikus templom Árpád-kori, és védőszentje Szent Imre. Innen Kézdivásárhelyre vezetett utunk, ahol kellemes látvány fogad a központban, csupa virág minden. Két csoportra oszlunk, egyik a Gyermekek Klubjához, a másik a Szent Anna-tóhoz megy. Mi a tóhoz tartunk. Az idő hideg, de Hanti Péter, a Nemzetközi Gyermekbarát Mozgalom ifjúsági tagozatának alelnöke mit sem törődve ezzel, úszni megy. Nemsokára megered az eső. Hazafelé a buszban kártyázunk, s közben barátságot kötünk több magyar gyermekkel. A mai nap nagyon mozgalmas volt.”
A szigethalmi Gyermekbarátokat az alábbiak ragadták meg a július 10-én, csütörtökön történtekből: „A tábor hatodik napján újabb buszkiránduláson vettünk részt. Utunk célja Árkos, ahol a falu központjában egy romantikus park közepén lévő kastélyba látogattunk, amely most idegenforgalmi központ turisták számára. Kis séta után az unitárius templomba látogattunk. Ezt követően került sor a sportprogramra: nemzetközi lány–fiú focimeccsre és kézilabda-mérkőzésre. A kiéhezett táborozók az árkosi iskola kertjében jóízűen fogyasztották el ebédjüket, s megkóstolták a helyi specialitást, a pánkót is.”
A Mi tetszett a portyán és a kirándulásokon? Miért? Szereztél-e barátokat? Milyen programokat hiányoltál? Mi nem tetszett? Mit gondolsz a rasszizmusról? kérdésekre a következőket válaszolták a fesztivál résztvevői: „A portyán ami a legjobban tetsztett, az a múzeum és a kék szemű fiú volt. Azért, mert az előbbi izgalmas, az utóbbi meg helyes volt. A Mikó-szobor. A szép park. A tábor alatt sok értékes barátot szereztünk. A többségnek a kirándulásból a Gábor Áron-szobor tetszett, a Szent Anna-tó, a Kőrösi-szobor, a Mikes-ház. Jobb lett volna, ha lenne mozi, opera, színház, gokartozás és más egyéb izgalmas program, fürdés. Ami nem tetszett, az a sár, a Kőrösi-szobor, és hogy rövid volt a diszkó. A rasszizmus lényege, hogy az embereket fajilag megkülönböztetik. Ez a tábor is ez ellen küzd. Sokat kell tennünk a megkülönböztetés ellen.”

Domokos Péter